1. A kommunikáció fogalma
Nincs olyan élőlény, amely ne lenne ráutalva a környezetéből származó információkra, ezek nélkül hamarosan elpusztulna. A legegyszerűbb egysejtű állatka és az ember egyaránt folyamatosan érzékeli a külvilágból érkező ingereket és többnyire válaszol is rájuk. Ezt a jelenséget hívják kommunikációnak. A kommunikáció ily módon az egyik legfontosabb része az életünknek.
A közvetlen emberi kommunikációA kommunikáció lehet közvetlen vagy közvetett. A közvetlen emberi kommunikáció során a kommunikáló emberek együtt vannak, és a kommunikációban valamennyi érzékszerv részt vesz. A közlés feladója és címzettje egyaránt személyhez kötött és megnevezhető. A közvetlen kommunikáció másik jellemzője, hogy többirányú: a feladó és a címzett szerepek folyamatosan felcserélődnek.
A közvetett emberi kommunikációKét ember úgy is tud egymással kommunikálni, hogy a közvetítő csatorna szerepét valamilyen eszköz - pl. füst, morze, papirusztekercs vagy könyv, telefon, folyóirat. Rádió, televízió, számítógép stb. - tölti be. Ebben az esetben is megjelenik a feladó - aki könyvet ír, morzézik, telefonál, műsort vagy számítógépes üzenetet készít -, aki tehát a technikai eszköznek megfelelő kódolás segítségével juttatja el üzenetét a csatornán keresztül a címzetthez. Az ilyen típusú kommunikáció jóval bonyolultabb, mint az előző, hiszen sok ember és gép összehangolt tevékenységét igényelheti, s így jóval több a kommunikációs zaj, zavar lehetősége. Ám a kommunikáció célja és szerkezete lényegében azonos. A holnapi időjárás vagy az útlezárások megtudakolásához bekapcsoljuk a televíziót vagy belelapozunk az újságba. A minket érintő vagy érdeklő információkhoz ilyen esetben közvetett úton - valamiféle közvetítő eszköz, médium segítségével juthatunk hozzá. Ezért a közvetett kommunikációt más szóval mediatizált (médiumok útján létrejövő) kommunikációnak nevezzük. Minden olyan közeget médiumnak nevezünk, amelyben a másoknak szánt közlés megfogalmazódik és terjed. A legismertebb médium minden bizonnyal az írott szöveg. De médiumnak tekinthetők a képek, a zörejek vagy pl. a szagok is - lényegében minden ami körülvesz minket, ami tehát közvetett módon információt hordoz számunkra. Médium a könyv, a levél vagy a Braille-írás is. Az audiovizuális média (rövidítve: AV-média) a film, a televízió, a videó, a multimédia CD, a DVD stb., tehát a hangos mozgókép médiumainak együttes megnevezése. A kommunikáció az információk áramlása, melynek során kapcsolat, közösség jön létre a feladó és a címzett között.
2. Kommunikáció a múltban
Az írás előzményeiA rég elpusztult őskori népek kezdetleges gondolatközlési jelrendszereikről keveset tud a tudományos világ. Annyi bizonyos, hogy mielőtt az ember eljutott az írásig, az emlékeztetés és gondolatközlés különféle módjait eszelte ki.
Barlangrajzok. Az ősember már a kőkorszakban kitűnően rajzolt, csakhogy a múlt század végéig mit se tudtunk róla. Az altamirai barlangrajzok 1879-ben történt felfedezése során terelte rá a figyelmet. Egy spanyol régész és festőművész, Marcelino de Sautuola a Santader közelében fekvő altamirai barlangban a kőkorszakbeli ősember nyomaira bukkant. A barlang mélyén lerakódott földrétegből olyan emlékeket ásott ki, amelyek az őskorban , vagyis Kr. e. mintegy 20-25 ezer évvel azon a környéken folyt emberin életről adtak számot. A múlt század utolsó évtizedeiben dél-franciaországi barlangokban is megtalálták az ősember rajzait. Az ősember varázslás céljából készítette a barlangrajzokat. Úgy képzelték, hogy minél élethűbb és szebb a festmény , annál biztosabban sikerül a vadászat.
Tulajdonjegy (billog). Az állattenyésztő népek előszeretettel alkalmazták jószágaik megjelölésére a tulajdonjegyet, népiesen billogot. Európa és Ázsia számos népe háziállatain billoggal jelezte a tulajdonos kilétét.
Rováspálca. Az emlékeztetés eszközei közül a rováspálca volt világszerte a legelterjedtebb; főként kölcsönadott értékek nyilvántartására használták. A rovásfára vagy pálcára bemetszették a megfelelő rovátkát , azután a pálcát hosszában kettőbe hasították; egyik felét a hitelező, a másikat az adós kapta.
Csomójelek. A kínai hagyomány szerint a csomójelek az emlékeztetés legősibb jelei. A kínaiak nádból és kákából font zsinegre kákából vagy gabona szalmájából csomókat kötöttek, és azt számadatok rögzítésére használták.
Kagylófüzérek. A nyugat-afrikai négerek kagylófüzéreket használtak üzenetváltás céljára. A kagylók számából és helyzetéből olvasható ki az üzenet.
A fejlődés útja a képírástól a betűig
Képírás (piktográfia). A fiatalabb kőkor ún. magdaleni kultúrájának barlangrajzait a feltűnően természethű ábrázolás jellemzi. Ezekből azonban nem származtathatjuk közvetlenül azokat a gondolatközlést célzó, végsőkig leegyszerűsített ábrákat, amelyekkel már a képírás legkorábbi emlékein találkozhatunk. A képírás legfőbb jellemzője, hogy konkrét tárgyakat ábrázol, amelyek hol egy-egy szót, hol egész mondatot jelentenek, de nem egyetlen nyelv szókincséhez kötve; ki-ki saját nyelvén olvashatja és értelmezheti a képírás stilizál ábráit.
Fogalomírás. A képírás jelei konkrét tárgyakat ábrázolnak, amelyek kézzelfoghatóak, illetve látási ingerek útján érzékelhetőek. A fejlődés során azonban szükségesnek mutatkozott, hogy az ember a képírás jeleit az elsődleges jelentésen túl más összefüggéseiben is használja. Amikor a képírás ilyen elemekkel kezd telítődni , s a jelkészletben nő a szimbolikus értelmű ábrák mennyisége, akkor fogalomírásról beszélünk, melynek egyes jelei az ideogrammmák.
Szó- és szótagírás. A beszédünket alkotó szavak kettős arculatúak. Egyrészt minden szónak külön írható Beszédünk szavainak másik jellemzője a hangalak vagy más szóval: a hangtest. A jelentés és a hangalak szétválasztása döntő szerepet játszott az írás fejlődésében. A jelek tehát egy-egy hosszabb-rövidebb hangsort, hangzócsoportot képviseltek. Így jutott el a fejlődés a szóíráshoz. S mihelyt a jelek már egyes szavak hangalakjára is utaltak, lehetőség nyílt arra, hogy több szótagból álló, hosszabb szavakat egytagú szavak jeleinek egymás mellé sorakoztatásával írjanak le. Így jutott el az ember a képrejtvényszerű megoldásokat eredményező szótagíráshoz.
Betűírás. A szavak beszédhangokból állnak. Az ókori ember már évezredekkel időszámításunk előtt arra kényszerült, hagy a szavakat alkotóelemeire bontsa. A képírást vagy fogalomírást használó népek ugyanis egyre több nehézséget okozott az újonnan fölfedezett földrajzi helyek vagy újabb uralkodó családok nevének leírása. Ilyen esetekben az egyik nép úgy oldotta meg a problémát, hogy az új fogalmak számára külön jeleket alkalmazott, a másik viszont olyan szójeleket írt le egymás után, amelyeknek hangalakjából csak a kezdő hangzót olvasva megkapta a kívánt nevet. A szóírás jeleinek a kezdőhangok leírására való felhasználását akrofóniának nevezzük. Az akrofónia útján jutott el az ember az egyes hangokat jelölő betűíráshoz. Ennek az írásmódnak a sajátsága, hogy csak beszédhangokat, illetve a szavak hangalakját rögzíti, és közömbös számára, hogy a leírt szavak mit fejeznek ki.
3. Az írásos kommunikáció kezdetei Az egyiptomiak kezdetben kőbe, fába és elefántcsontba vésték írásukat. A kínaiak ugyanerre a célra állati csontok mellett bambuszrudakat használtak az íráshoz. Az egyiptomiak, miután rájöttek, hogy az íráshoz sokkal megfelelőbb a korlátlan mennyiségben rendelkezésükre álló nílusi sás, a papirusz, már csak kivételesen vették igénybe a kezdetleges eszközöket. A kínaiak először selyemre írtak, a papírról szóló legelső híradás egy Kr. e. 105-ben megjelent kínai évkönyvből származik. A papír rövid idő alatt minden más, írásra használt anyagot kiszorított, de csak Kínában, mivel a papírgyártás titka - bármilyen hihetetlenül hangzik is - csak egy évezred múlva jutott el Európába.
A könyvnyomtatás története A legismertebb médium minden bizonnyal az írott szöveg. A XV. században északon a népmozgalmak, a reformáció, délen a reneszánsz szelleme, a felvilágosodás igényelték a könyvet. Az Európa-szerte kifejlődő és alakuló egyetemek a kibontakozó természettudományok otthonai voltak. Az egyetemek szükségszerűen a könyvek nagy mennyiségét fogyasztották. A haladás egyik követelménye az volt, hogy olyan technikát alakítsanak ki, amellyel a hiteles szöveget több száz vagy több ezer példányban egymással teljesen azonos formában tudják kibocsátani. Másolással ez nem volt megoldható. A kézzel írott, gazdagon díszített kézírásos kódexek helyét fokozatosan elfoglalta a nyomtatott könyv.A kézzel írott és nyomtatott könyvek között az átmenetet a fametszetű nyomatok képviselik. A fametszetet már a XIII. században ismerték. Eleinte szentképeket, játékkártyákat nyomtattak fadúcról, ezeket színezve hozták forgalomba. A XV. sz. első felében már fatábláról nyomtatott képeskönyvek jelentek meg.
A legelső tömeges könyvsokszorosítás kísérlete L. J. Costernek, a hollandiai Haarlemben működő fametszőmesternek a nevéhez fűződik, aki A. Donatus ezeréves latin nyelvtanát fatáblába metszette, s erről nyomtatott kétíves (32 oldalas) füzeteket. Nagyobb terjedelmű szövegek elkészítésére azonban ez az eljárás (hosszabb szövegeknek fatáblákba való faragása) nehézkes és kivitelezhetetlen volt.
Gutenberg János zsenialitásának köszönhető a betűöntés kis műszere, amely ezeket a feladatokat mind megoldotta. Nem volt könnyű összeállítani azt a fémötvözetet, amely alkalmas arra, hogy huzamosabb időn keresztül ellenálljon a nyomtatóprés erőkifejtésének. A tiszta ólom az erős nyomás hatása alatt hamar elkopott. Hosszú kísérletezés után találta meg Gutenberg a helyes ötvözetet, amelynek összetétele nagyobbrészt ólom és bizonyos arányú antimon és ón. De nem volt könnyű megtalálni a kencéből, gyantából és lámpakoromból álló nyomdafesték keverékének jó arányát sem. Korszerű újítás volt az is, hogy a festéket már nem ecsettel hordták fel a nyomóformára, hanem birkabőrből készült és lószőrrel töltött labdaccsal, amely egyenletesen adagolta a festéket a nyomóformára. Az ősnyomdász mindezeken túl gyakran papírgyártó is volt. Maga merítette a papirost is. Gutenberg a kézzel írott könyv hagyományos formáját kívánta olcsóbban és tömegesen előállítani. Betűje, ornamentikája, kiadványainak lapjain a tükör és a sorbeosztás hűen utánozza a kor kézzel írott könyveit. Gutenberg életművének és feltalálói tevékenységének többek közt örök emléke a 42 soros biblia, amelyet 1455-ben fejezett be. A lapokat az őáltala szerkesztett öntőkészülékkel előállított ólombetűkből szedték, és a Gutenberg tervezte sajtón nyomtatták, nagyobb részben papirosra, néhány példányt pergamenre.
4. A számfogalom kialakulása
A matematika-történet kezdeti mérföldkövei A számfogalom kialakulása hosszú folyamat eredménye volt. A kutatók feltételezései szerint a számok az őskorban jelentek meg először. A számolás kialakulásában döntő szerepet játszott a cserekereskedelem, amelyhez nélkülözhetetlen. A számolás kialakulásával szinte egy időben megjelentek a számolást segítő eszközök is. Ezek közül a legkézenfekvőbb a kezünk ujjai. A ujj latin neve digitus, ebből ered a digitális szó. A kezük mellett a természetben megtalálható tárgyak voltak a számolást segítő első eszközök, így például a kavicsok. Az egyiptomiak vonalakat húztak a földre, és rajtuk kövekkel számoltak. A kavics szó latin megfelelője a calculus, ebből ered a kalkulátor szó.Az első igazi eszköz, amelyet a számolás megkönnyítésére készítettek az abaszkusz volt, amely fatáblába vájt sínekbe helyezett kavicsokból állt. Ennek továbbfejlesztett változata a golyós számolótábla, mely ma gyerekjátékként használatos. Az abaszkuszhoz hasonló eszközt használtak a kínaiak és a japánok is. A kínai változatot szuanpannak, a japánt szorobánnak nevezik. Az emberi leleményesség szép példája, hogy ezek az eszközök egymástól függetlenül fejlődtek ki Európában és a Távol-Keleten. Ezek az eszközök csak összeadásra és kivonásra szolgáltak, és idővel egyre nőtt a szakadék a meglévő segédeszközök és a növekvő számítási igények között.A legtöbb számolást a csillagászoknak és a hajósoknak kellett végezni, ezért érthető, hogy az első számológépet egy csillagászattal foglalkozó német szerzetes, Wilhelm Schickard tervezte 1623-ban. A készülő gép egy tűzvészben elpusztult, ám terveiről Schickard levélben részletesen beszámolt barátjának, Johannes Kepler német csillagásznak. Kepler hagyatékának kutatása során 1957-ben megtalálták a levelet és 1960-ban megépítették a gépet a leírás alapján. A géppel az összeadás és kivonás mellett szorzást és osztást is lehetett végezni.
5. Az újkori hírközlés Morse távírójaSamuel Morse 1791 április 27-én született az Egyesült Államokban a Boston melletti Charlestownban. Mindig is érdekelte az elektromágnesesség. 1810-ben végez az egyetemen, visszatér szülővárosába. Szülei könyveladói pályára küldik, de a művészet iránti érdeklődése miatt beiratkozik a londoni Művészeti Királyi Akadémiára, ahonnan 1815 októberében tér vissza és nyit egy stúdiót.1827-ben Morse a Columbia egyetemen tart előadásokat, ahol ugyanekkor James Freeman Dana professzor egy előadássorozatot tart az elektromágnesességről. Barátságuknak köszönhetően Morse közelebb kerül az elektromágnesességhez. Demonstrálja a jeltovábbítás lehetőségét, illetve felveti egy telegráf ötletét. 1835 őszére elkészít egy felvevő telegráfot, ami egy papírszalagot mozgat, és megmutatja néhány barátjának. Szegény ember lévén, Morse modellje nyersanyagokból állt össze, egy vászondarab tartotta össze, egy házi készítésű elem és egy öreg óra a papír mozgatására, melyen pontok és vonalak rajzolódtak ki. Az ötletet egy orosz tervezésű kísérleti galvanométer telegráf ihlette
1838 januárjában Morse szakít a telegráf szótárral, ahol a számok szavakat jelentenek, és egy betű szótárt használ helyette. Nemsokára Morse európai körútra indul, hogy levédesse találmányát, Angliában, Franciaországban és Oroszországban. Egy kiállításon New Yorkban Morse 10 szót vitt át percenként. Morse az elsők között foglalkozik dagerrotípiával az Egyesült Államokban.
1840-ben Morse anyagi támogatást kap a telegráfjához az Államokban. Májusban Kendall és Smith megalapítják a Mágneses Telegráf Vállalatot, hogy kibővítsék a vonalat Baltimoreból Philadelphiáig és New Yorkig.1861-re megépül az első kontinenst átszelő vonal, Californiáig. 1865-ben megalakul a Nemzetközi telegráf Szövetség, hogy felállítsa a szabályait és szabványait a telegráf iparnak. Ugyanebben az évben elkészül az Atlanti-óceán alatti kábel, illetve kijavítják a régebbi próbálkozásokat is. Végül fúziónál az Egyesült Nyugati telegráf és az Amerikai Telegráf Válallat, létrehozva ezzel az Egyesült Államok legnagyobb telegráf Vállalatát.Későbbi éveiben Morse elérte az elismerést hazájában és külföldön egyaránt.
Bell találmánya Bár manapság főként a telefon feltalálójaként ismert, sok más tudományos eredmény és nem kevesebb mint 30 találmány fűződik a nevéhez. Alexander Graham Bell 1847. Március 3.-án született. Családi hagyomány volt Belléknél, hogy mind a hangtannal foglalkoztak. Apja Melville Bell is a süketnémák oktatásán foglalkozott, és olyan "látható beszédet" igyekezett kidolgozni, amelynek alapján egy süketnéma gyerek is megtanulhat beszélni. Alexander 1868-ban, a londoni University College-ban apja asszisztense lett, sőt amikor az apa előadókörútra ment az Egyesült Államokba, ő vette át a tanítást. 1871-ben az ifjú Bell az USA-ba, Boston városába utazott, hogy előadást tartson apja 1866-ban megjelent Visible Speech (Látható beszéd) című könyvéről, amely a fonetikai ábécével foglalkozott. 1872-ben saját iskolát nyitott itt a siketek oktatóinak képzésére, majd 1873-ban a Bostoni Egyetemen kinevezték a beszédfiziológia professzorává.
Bellnek nem volt kézügyessége, pedig a munkájához szüksége lett volna rá. Szerencséjére megismerkedett Thomas A. Watsonnal, egy helyi műszerésszel és mintakészítővel. Együttesen fejlesztették ki a "többszörös távírót": ez a készülék egyazon vonalon egyszerre több üzenetet is tudott továbbítani. Miután 1875-ben szabadalmaztatták, érdeklődésüket a továbbiakban már az kötötte le, miként lehetne valamilyen készülékkel egyik helyről a másikra átvinni az emberi beszédet. Alexander még 1874-ben leírta apjának, hogyan kelthet egy membránhoz erősített, elektromágnes előtt rezgő vékony vaslemez olyasfajta áramingadozást, amely fölhasználható arra, hogy a beszédet távolabbi helyre továbbítsák. Ám még jó ideig maga is kételkedett abban, hogy ez az ötlet egyáltalán kivitelezhető. Azután 1875. június 2-án Bell éppen a távíróján dolgozott, amikor egy hangra lett figyelmes. Kiderült, hogy egy elektromos vezetéktávolabbi végén rezgő rugó keltette, s a vezeték közvetítette hozzá. Azonnal felrajzolta Watsonnak az "elektromosan beszélő telefon" vázlatát, és másnap bebizonyosodott, hogy ez a készülék valóban alkalmas a hang átvitelére.
Bell és Watson folytatta a munkát. 1876. március 10-én - a hagyomány szerint - Bell véletlenül kilöttyintett egy kis akkumulátorsavat és felkiáltott: "Mr Watson, come here! I want to see you." A készülék közvetítette szavait a szomszéd szobába. Ez volt az első, telefonban elhangzott mondat.Alexander Graham Bell 1892. október 12-én megnyitja az Egyesült Államok két nagyvárosa, Chicago (Illinois állam) és New York közötti első távbeszélővonalat
Körülbelül három héttel korábban, február 14-én Bell szabadalmi beadványt nyújtott be készülékére. Szerencsés volt, mert alig néhány órával később egy másik feltaláló, Elisha Gray is jelentkezett a szabadalmi hivatalnál. Az újdonság már a szabadalom benyújtása idején óriási szenzációt keltett, bemutatták Philadelphiában is, az USA függetlenségének százéves jubileumára rendezett kiállításon.
Bell kezelte Thomas Sanders és Gardiner Hubbard gyermekét. A két apára akkora hatást tettek a skót tudós módszerei, hogy elhatározták: anyagilag támogatják munkáját. Ezzel megalakult a Bell Telephone Company - a Bell Telefontársaság -, napjaink Ma Bell (azaz Bell anyó) néven ismert, hatalmas amerikai telefonhálózatának előfutára. 1877-ben Bell feleségül vette Hubbard siket leányát, Mabelt, majd a házaspár öt évvel később Washingtonba költözött, és Bell amerikai állampolgár lett. 1878-ban írta ezeket a látnoki szavakat: "Elképzelhető, hogy a föld alatt vagy fönn a magasban telefonkábeleket vezetnek, ezek az elágazó drótok összekötik a magánlakásokat, a nyaralókat, az üzleteket, a gyárakat stb., majd egy fővezetéken át egy központi hivatalhoz kapcsolódnak. Ott pedig a vezetékeket szükség szerint össze lehet majd kapcsolni egymással, s így a város bármely két pontja között közvetlen kapcsolat létesülhet."
Tíz éven belül a Bell Telefontársaság ki is építette ezt a rendszert.
Edison találmányaiThomas Alva Edison az Egyesült Államok Ohio államának Milan városában született 1847. február 11-én, hetedik, legkisebb gyermekként. Mint családjában sokan, ő is kiskorától hallászavarokkal küszködött, süketsége befolyásolta viselkedését és pályafutását. Iskolába csak öt évig, akkor is rendszertelenül járt: untatta a magolás, és nem mindig hallotta, amit a tanár mondott. Ezzel azonban nem rítt ki a tömegből - akkoriban az átlag amerikai is csak pár évig koptatta az iskolapadot. Írni-olvasni otthon tanult meg, később autodidakta módon képezte magát. Tízévesen már laboratóriumot rendezett be házuk alagsorában, 12 évesen újságot árult a vonaton. Nemsokára kézi nyomdát szerzett, és maga írt, készített és árusított egy kis lapot - ez volt az első vonaton készült hírlap. A bevételt könyvekre és vegyszerekre költötte, de mivel egy alkalommal kísérletezés közben a vonatot is felgyújtotta, rövid úton kidobták.
Első találmánya egy elektromos szavazatszámláló volt, de a politikusok nem érdeklődtek utána - nekik nem volt érdekük a törvényhozó munka gyorsítása. Edison kitanulta a távírászatot, és hamarosan feltalálta a duplex telegráfot, amely az üzeneteket egyszerre két irányban volt képes továbbítani, továbbá egy nyomtatót, amely a jeleket közvetlenül betűkké alakította. A sikeren felbuzdulva teljes energiáját a kutatásnak szentelte.
Szénpormikrofon és fonográf :
1876-ban a New York melletti Menlo Parkban alapította meg két munkatársával híres laboratóriumát. Itt születtek nagy találmányai, az 1877-es szénpormikrofon, amely a telefon hangját tette érthetővé, vagy az egy évvel későbbi hengeres fonográf. Ennek hangja torz, de felismerhető volt, mégis sokan - híres tudósok is - hitetlenkedve fogadták, csalásnak, ügyes hasbeszélő trükknek tartották. 1878-ban kezdett el a szénszálas villamos izzólámpával foglalkozni, amelynek előállításával már sokan próbálkoztak, hiába.
Kezdetben platinaszállal kísérletezett - csak az alapanyag 50 ezer dollárjába került évente -, mígnem rájött, hogy alkalmasabb a szén. Az akkori "szakértők" ellenezték a tervet. A hangulat már-már Edison ellen fordult, amikor 1879 karácsony este kigyúltak a lámpák a laboratórium körüli parkban. Hétszáz villanykörte égett egyszerre, de az órák nem álltak meg, a hölgyek hajtűi a frizurában maradtak.
Egyéb találmányok: Az immár világhírű és gazdag Edison hamarosan megépítette a világ első villamos erőművét is, az ő érdeme továbbá az első élvezhető minőségű mozgóképvetítő berendezés. Az ő ötlete volt a perforált szélű film, melyen a képek egymás alatt sorakoztak, és egy fogaskerék segítségével megfelelő gyorsasággal mozoghattak a vetítőfény előtt. Cége készítette az első cselekményes filmet is "A nagy vonatrablás" címmel.
Puskás Tivadar telefonközpontja és telefonhírmondója Pesten született, műegyetemi tanulmányait Bécsben végezte. Több európai városban járt, majd Amerikába ment, ahol megismerkedett a vezetékes távíróval és Edison találmányával, a szénmikrofonnal. Már itt felvetődött benne a gondolat egy olyan központ létrehozására, amely alkalmas több vonal összekapcsolására.
Két évig dolgozott Edison laboratóriumában, annak munkatársaként, majd Párizsba ment, ahol villamos hajtású fiákert és léghajót tervezett. Hosszú ideig és makacsul foglalkoztatta az emberi hang és a zene továbbításának megoldása.
1879-ben Párizsban építette fel Európa első telefonközpontját. 1878-ban Bostonban, 1879.-ben Párizsban létesítette az első telefonközpontjait. A budapesti, 1881-ben, a világon negyedikként kezdte meg működését. 1887-ben bevezette a multiplex kapcsolószekrényeket is, ami korszakalkotó volt a telefonközpontok fejlődésében
Másik nagy találmánya az 1893-ban létrehozott, vezetékes rádió ősének, a telefonhírmondónak a megalkotása volt. A telefon (a hozzá kapcsolódó központtal) az előfizetők egymás közti beszélgetését tette lehetővé, a telefonhírmondóval viszont egyetlen adást az összes előfizető egyszerre hallgathatott meg. Ez volt a mai rádióközvetítések őse.
Puskás Tivadar Párizsban az operaházból adott közvetítést úgy, hogy a súgólyuk két oldalára helyezett el egy-egy mikrofont, és a kiállítási csarnokban felállított telefonkészüléken bárki - belépési díj ellenében - néhány percig hallgathatta az előadást.
Ugyancsak a telefonhírmondó közölte a kiváló műszaki és gazdasági szakember negyvenkilenc éves korában bekövetkezett halálát is.
A rádió diadalútja A rádiózás története a XIX. századba nyúlik vissza. A rádióvevő ősének Hertz rezonátora tekinthető, amellyel 1887-88-ban kísérletben bizonyította az elektromágneses hullámok létezését. Az olasz Marconi 1894-ben mutatta be a távközlési hullámok gyakorlati alkalmazását és a drótnélküli távírót. Az orosz Popovnak 1896-ban 250 métert sikerült "megtennie" az első drótnélküli táviratváltással, öt évvel később pedig már Anglia és Amerika között is vezeték nélküli összeköttetést létesített. Lee de Forest 1906-ban feltalálta a háromelektródás csövet, a triódát, mellyel tökéletesebb vevőkészüléket lehetett létrehozni. Így lehetővé vált, hogy a rádió ne csak jeleket, hanem emberi hangot is közvetítsen. Az első rádióműsort 1914-ben sugározták a belgiumi Lackenben, 1921-ben pedig Pittsburghben útjára indult az első rendszeres adás. A rádióműsor-szórás hamarosan Európában is elterjedt: 1922 ben megalakult a British Broadcasting Co. Ltd. (BBC), és Németországban két magántársaság megkezdte a sugárzást. Magyarországon a rádiózás Európában egyedülálló előzménnyel vette
kezdetét, amely nem volt más, mint a Telefonhírmondó. Puskás Tivadar- a telefonközpont létrehozója - Budapesten 1893. február 15-én indította el a telefonhálózaton keresztüli hír- és műsorközlést. A magyar rádióműsor-szórás 1925. december 1-jén hivatalosan is megindult, aminek előre látható következménye volt, hogy a drótnélküli rádió hamarosan vetélytársa lett a telefonhírmondónak, majd háttérbe is szorította. Az első rendszeres rádióadás elindítását követően világszerte megkezdődött a készülékek ipari szintű előállítása. Magyarországon az Egyesült Izzóban gyártott elektroncsövek felhasználásával a Telefongyárban 1917-18-ban már folyt a katonai rádióadóvevő-gyártás, de nyolc évet kellett várni arra, hogy kezdetét vegye a nem katonai célú rádiókészülékek előállítása, amelyek jelentős része - az 1930-as évek közepéig - a német Telefunken cég licence alapján készült.
A képközvetítés első megoldásai Az 50 évesen elhunyt Tihanyinak László is - számos kor- és sorstársához hasonlóan - küzdelemmel teli élet jutott. Sikereit pedig többnyire külhonban aratta. Feljegyzései szerint a televíziós képközvetítés már 1917-ben foglalkoztatta, és 1924-ben jött rá a megoldásra. Radioszkóp című, 1926-ban kelt magyar szabadalmi bejelentését az Országos Levéltár őrzi. A készülék végleges megoldását a két évvel későbbi elsőbbségű angol szabadalmi bejelentésben írta le. Ezt követően kereste meg őt a Radio Corporation of America. Az ikonoszkópot a cég
laboratóriumában 1931-ben kezdték meg - Tihanyi javaslatai alapján - fejleszteni, és amerikai szabadalmainak jogait 1934-ben már meg is vásárolták tőle. A szakmai bemutató nyomán a képtárolás elvén alapuló televízió-rendszer világszerte tért hódított.
6. A számítógépek elődjei Pascal számológépeWilhelm Schickard számológép terveinek feltárásáig a tudománytörténet Blasie Pascal francia matematikust tartotta az első számológép megalkotójának. Ő 1642-ben, 19 éves korában készítette el összeadásra és kivonásra alkalmas gépét, hogy megkönnyítse apja munkáját, aki királyi adószedő volt. Az első gép elkészítését további hat követte, melyek épen maradt példányai még ma is működőképesek. A német Gottfried Wilhelm Leibniz Pascal gépét továbbfejlesztette, szorzásra és osztásra is alkalmassá tette. Ezeket nevezték négyműveletes gépeknek, amelyekkel kb. százszor gyorsabban lehetett az alapműveleteket elvégezni mint korábban az abaszkusszal. Leibniz 1671 és 1694 között több számológép tervét is kidolgozta. Munkásságáért a londoni akadémia tagjává választották.
Babbage analitikus gépeA 20 éves angol matematikus Charles Babbage 1812-ben azt a feladatot kapta, hogy hajózási táblázatok adatait ellenőrizze, és a hibákat javítsa ki. Az igen sok számítással járó munkát gépesíteni akarta, így 10 éves munkával kidolgozta egy számítógép elvi felépítését, melyet differencia gépnek nevezett el. Bár anyagi támogatása egyre csökkent Babbage egy még nagyobb teljesítményű gép szerkesztésébe kezdett, melyet analitikus gépnek nevezett el. A gép elkészítéséhez felhasználta a francia Joseph Marie Jacquard találmányát. A Jacquard-féle szövőszék az előállítandó szövetminta adatait lyukkártyáról olvasta le, és az előre elkészített tervnek megfelelő színeket és formákat emberi beavatkozás nélkül állította elő. Ez késztette Babbage-et arra, hogy olyan gépet készítsen, amelyben a számolási műveleteket előre elkészített program vezérli. A program által vezérelt számítógép elve zseniális gondolat volt, ezért Babbage-et a modern számítógépgyártás megalapozójának tekintjük.
A lyukkártyaA lyukkártya adathordozóként való bevezetése német származású amerikai Hermann Hollerith nevéhez fűződik, aki az 1890-es amerikai népszámlálás adatainak feldolgozására szerkesztett számítógépet. Ez volt az első számítógép, amelyet már elektromotor hajtott. A korábbi népszámlálás adatainak feldolgozása közel tíz évet vett igénybe, így mire végeztek a munkával az adatok jelentős része elavult. A gép segítségével két év alatt sikerült befejezni a népszámlálás adatainak összesítését. Az adatok bevitelére használt lyukkártya mérete az akkori egydollárosok méretével egyezett meg, amit azóta is szabványként kezelnek. Hollerith alapította azt a gyárat, amelynek utódja a mai IBM. Ez a cég készítette el az 1940-es évek elején a MARK-1 nevű, tornaterem méretű számítógépet, amely már nagyon közel állt az első valódi számítógéphez.
7. Az első számítógépek, fejlődésük történte
A számítógépek generációi A számítógépek története több generációra bontható. Minden nemzedék hatékonyabb és általában kisebb volt a megelőzőnél. A XX. század elején kifejlesztett elektroncsövek alkalmazásával jelentek meg az első elektronikus számítógépek. Az elektroncsöves gépek alkotják a számítógépek első generációját. Az első ilyen gépet 1943 és 1946 között építették meg. A háborús években szükség volt ugyanis egy olyan berendezésre, amely a lövedékek röppályáját gyorsan és pontosan ki tudja számolni. A gép az ENIAC nevet kapta. 30 tonnát nyomott, és akkora volt mint egy ház. Rengeteg alkatrészt tartalmazott, amelyek gyakran elromlottak. És programozása is igen bonyolult volt. 1955-ig működöt, utána múzeumban állították ki. Az EINAC építéséhez 1945-ben csatlakozott Neumann János is, aki tapasztalatait egy jelentésben foglalta össze. Ez a 101 oldalas munka tartalmazza azokat a megállapításokat, melyet Neumann-elvként ismer a világ, s melyet azóta is a modern számítógépek alapelveinek tekintünk. Ezek szerint a számítógép elektromos működésű legyen, tárolt program alapján dolgozzon, sorosan dolgozza fel a program által meghatározott utasításokat, a műveletek elvégzéséhez kettes számrendszert használjon, rendelkezzen kiviteli és beviteli egységekkel, és univerzális (tetszőleges feladat elvégzésére alkalmas) legyen.Ezen elvek figyelembe vételével épült meg az EDVAC nevű számítógép 1949-ben. Ez volt az első kettes számrendszert alkalmazó, tetszőlegesen programozható számítógép. 1948-ban készítették az USA-ban az első tranzisztort, amely kisebb, olcsóbb és gyorsabb volt az elektroncsőnél. A tranzisztort az 1950-es évek második felétől alkalmazták számítógépekben, így a gépek mérete jelentősen csökkent (1m3 alá), és kb. 100 ezer műveletet végeztek el másodpercenként. Ezeket nevezzük második generációs gépeknek. Ezek programozása már a maihoz hasonló magas szintű programnyelveken történt. A harmadik generációs számítógépek kialakulását az integrált áramkör (IC) felfedezése tette lehetővé. Az integrált áramkör szilíciumlapocskára helyezett apró áramköri elemeket tartalmaz. Egyetlen lapocskára 1965-ben még kb. 30, 1975-ben már kb. 30 ezer alkatrészt tudtak elhelyezni. Így egyetlen integrált áramkör több ezer tranzisztort helyettesített. A gépek sebessége ismét jelentősen nőtt, és elérte a másodpercenkénti 1 millió műveletet. A negyedik generációs számítógépek az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején jelentek meg. Ekkor a gép működéséhez szükséges alkatrészeket egyetlen szilíciumlapkára integrálták, így megszületett a mikroprocesszor. A mikroprocesszorok gyártásában úttörő szerepe volt az Intel cégnek, amely ma is jelentős processzorfejlesztő és -gyártó vállalat. A gépekbe egyre nagyobb kapacitású tároló került, és egyre több perifériát lehetett csatlakoztatni hozzá. A számítógépek felhasználásában áttörést jelentett az IBM cég 1981-ben forgalomba hozott személyi számítógépe (PC). Ennek továbbfejlesztett változatainál a teljesítmény rohamos növekedését és az ár jelentős csökkenését figyelhetjük meg. Így a személyi számítógépek a 80-as évek végére széles körben elterjedtek.
8. A jövő
Szuperszámítógépek A szuperszámítógépek magas ára miatt kevés intézmény képes önálló géphez jutni. Ehelyett megosztott használatú szuperszámítógép-központok alakultak ki világszerte, ahol a felhasználók a lekötött kapacitás arányában fizetnek a használatért.A másik jelenlévő trend a számítógépek fejlesztésében a mikrominiatürizálás, az az igyekezet, hogy mind több áramköri elemet sűrítsenek mind kisebb és kisebb méretű chipekbe. A kutatók az áramkörök sebességét a szupravezetés felhasználásával is igyekeznek felgyorsítani.
Az ötödik generációs számítógép létrehozására irányuló kutatás egy másik trend. Ezek a gépek már komplex problémákat tudnának alkotó módon megoldani. Ennek a fejlesztésnek a végső célja az igazi mesterséges intelligencia létrehozása lenne. Az egyik aktívan kutatott terület a párhuzamos feldolgozás, azaz amikor sok áramkör egyidejűleg különböző feladatokat old meg. A párhuzamos feldolgozás alkalmas lehet akár az emberi gondolkodásra jellemző komplex visszacsatolás utánzására is. Másik meglévő trend a számítógépes hálózatok fejlődése. Ezekben a hálózatokban már műholdakat is felhasználnak a számítógépek világhálózatának működtetésére. Folynak kutatások az optikai számítógépek kifejlesztésére is. Ezekben nem elektromos, hanem sokkal gyorsabb fényimpulzusok hordoznák az információt.
Szakértők azt jósolják, hogy 2010-re a számítógép-ipar termelésének értékét csak a mezőgazdaság fogja meghaladni. Már ma is sokféle célra használják a számítógépeket az élet minden területén: a repülőgépek vezérlésére, a forgalom irányítására, szövegek és számok feldolgozására és az üzleti megbeszélések időpontjának nyilvántartására. A számítógépek a modern üzleti élet, a kutatás és a mindennapi élet nélkülözhetetlen szereplőivé váltak.
Számítástechnika az otthonokbanAz új, második generációs rendszer alapja egy otthoni hálózat, amely az összes elektronikus berendezést összeköti. A Matsushia házában a DVD-lejátszó kommunikál a mikrosütővel, vagy akár a WC-vel is.
Az intelligens ház már azelőtt kitűnik képességeivel, mielőtt belépnénk ajtaján. Az ajtó előtt kamera található, amellyel nyomon követhető, ki is akar éppen bejönni. Az ajtó mellé épített telefon egy mobil segítségével lehetőséget ad a vendéggel való beszélgetésre még akkor is, ha történetesen nem vagyunk otthon.
Miután beléptünk a házba, elektronikus berendezések kavalkádja fogad. A hi-tech berendezések egy központi hálózatra csatlakoznak, amely az Internetre van kapcsolva, így bárhonnan felügyelhetjük otthonunk történéseit.
A hálószoba különféle szenzorokkal van felszerelve, amelyek folyamatosan figyelik egészségi állapotunkat. Amennyiben baj van, a rendszer automatikusan riasztja az orvost.
A nappali szint már hagyományosnak is mondható, hiszen a különféle elektronikai berendezések egyetlen különlegessége a központi hálózat.
A ház központja a konyha. Itt található a rendszer központi vezérlőeleme. Az elektronikus konyhai eszközök mindegyike intelligens darab. A hűtő megmondja, hogy mi van benne és mi hiányzik, de lediktálhatjuk "neki", hogy mit is kellene vennünk. A hűtő később mindezt mobilunkra is továbbítja, így a boltban sem bizonytalanodunk el.
A sütők a legteljesebb mértékben tisztában vannak azzal, hogy egy-egy ételt meddig és milyen hőmérsékleten kell sütni, sőt akár recepteket is tölthetünk le rájuk az Internetről.
Luxusotthonunkban még Panasonic feliratos házirobot is található, amely bár a Sony Aibójával ellentétben még igen kezdetleges, a jövőben akár képzett segéd is válhat belőle.
